Életünk során gyakran vitázunk. A vita lehet szórakoztató, elgondolkoztató, tanulhatunk belőle, általa megismerhetjük vitapartnerünket, és gyakran problémamegoldás részét is képezi. Gyanítom azonban, hogy minden olvasóm belefutott már olyan vitába, mely egyik fenti eredménnyel sem boldogította a résztvevőket. Az ilyen viták legtöbbször csak konfliktust, szomorúságot, haragot és hasonló kellemetlen érzelmeket, helyzeteket szülnek. Az ezzel a bejegyzéssel indított sorozat célja, hogy átadjak pár alapvető gondolkozási és vitakezelési stratégiát, melyekkel nagyobb sikerrel kerülhetők el a parttalan, elmérgesedő, eredménytelen viták.
A Felkészülés
Ha előre tudjuk, hogy vitázni fogunk, jól tesszük, ha felkészülünk időben. Ebben a bejegyzésben sorra veszem felkészülés legfontosabb állomásait.
Legyek tisztában a saját véleményemmel.
Gyakori vitahiba, hogy tulajdonképpen azt se tudjuk, mit akarunk bebizonyítani, mi mellett foglalunk állást. Csupán gondolatfoszlányaink, érzelmeink vannak a témával, egy állítással, egy eseménnyel vagy egy szituációval kapcsolatban. Ebben a helyzetben a felkészületlen fél többnyire arra kényszerül, hogy a vitapartnere állításait tagadja, azokba belekössön, vagy pár jól hangzó állítást ismételgessen, esetleg elterelje a témát. Agresszív magatartással az ellenfél térfelére szorítja a vitát, így elkerülheti, hogy kiderüljön, nincs is jól megfogható véleménye. Ha a másik fél mégis átlát a szitán, a felkészületlen fél védelme könnyen összeomolhat. Ez az összeomlás vezethet érzelemvezérelt veszekedéshez, megszégyenüléses behódoláshoz vagy meneküléshez. Egyik se jó megoldás.
A felkészülés természetesen gondolkodást igényel. Meg kell fogalmaznunk magunkban álláspontunkat egy teljes és értelmes mondattal vagy szöveggel. Ezt a mondatot vagy szöveget hívom tételnek a továbbaiakban.
Gyűjtsünk érveket.
A vita során állításainkat, tételünket érvekkel illik alátámasztani. Az érvek alapján tudja a vitapartner hatásosan és gyorsan értékelni áláspontunkat. Hogy eredményesek legyünk a vitában, érdemes jól kiválasztani érveinket már a vita előtt. Gyűjtsük össze az összes érvünket, majd válogassuk ki közülük a legegyszerűbbeket és a legütősebbeket. Érdemes ezekkel kezdeni az érvelést, mert bemelegítésnek is jó, meg sok fáradságtól megóvhat minket, mert esetleg már a vita elején meggyőzhetjük a vitapartnert.
Fontos, hogy az érveink ne a saját megnyugtatásunkat szolgálják, és ne önámítások legyenek. Figyeljünk arra, hogy ne essünk érvelési hibákba. Érveink őszinték, egyszerűek és világosak legyenek. Egy későbbi bejegyzésben részletesebben is foglalkozok majd az érvelési hibákkal. Arra is ügyeljünk, hogy tételünket ne egy másik önkényes, vitatható tételre vagy bizonytalan jelentésű szavakra vezzesük vissza. Ne maszatoljunk! Érveink kigondolásakor próbáljunk olyan alapokra támaszkodni, melyeket nagy valószínűséggel a vitapartner is elfogad majd vita nélkül.
Találjuk meg elméletünk gyenge pontjait, buktatóit.
Nem jó stratégia, ha a tételünknek csak az erősségeire koncentrálunk. Akármennyire is erősek az érveink, sok vitapartner nem fog igazat adni nekünk, ha talál olyan gyenge pontot, vagy tud olyan kérdést feltenni, amelyre nem tudunk érdemben reagálni. Képzeljük magunkat vitapartnerünk helyébe, és keressünk fogást a a saját tételünkön. Próbáljunk maguknak ellentmondani, majd védjük meg magunkat. Előfordulhat, hogy a felkészülésnek ennek a szakaszában rájövünk, hogy tulajdonképpen nincs is igazunk. Ezzel a felismeréssel elkerülhetünk egy fölösleges vitát, fejleszthetjük gondolkodásunkat, és még tanulhatunk is magunktól. Vitatkozzunk tehát sokat maguknban! :)
Készüljünk fel a másik fél tételére.
Ha már a vita előtt is ismerjük valamennyire a vitapartner álláspontját, hiba lenne nem átgondolni azt. Gondoljuk át, mit állít a másik fél. Képzeljük magunkat az ő helyébe, és érveljünk a másik elmélet mellett. Utána érveljünk ellene. Minél inkább tisztában vagy a vitapartner álláspontjával, annál könnyebb fogást találnod rajta.