Mindenkinek van valamilyen filozófiája. Én az enyémről szeretnék itt írni. Szépen, pár bejegyzésen keresztül eljutunk majd oda, ahol most tartok, s remélhetőleg az is kiderül, hogy hogy jövök én a taohoz, és fordítva. Azt még pontosan nem tudom, hogy fogom felépíteni a gondolatmenetemet, így azt se, hogy pontosan hova fogok kilyukadni. Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzám erre a felfedezőútra!
42
Egy filozófiai eszmerendszer kérdésekből és válaszokból áll. Lehetnek benne megválaszolatlan kérdések, és "megkérdezetlen válaszok". Nemcsak az számít, hogy milyen kérdésre milyen választ kapunk vagy nem kapunk, hanem az is, hogy egyáltalán milyen kérdéseket teszünk fel, és milyeneket nem.
A legegyszerűbb filozófiák, nevezzük őket első szintű filozófiáknak, többnyire olyan kérdéseket tesznek fel, hogy
- Mi az élet értelme?
- Mi jó és mi rossz?
- Mi van az élet után?
- Van-e szabadakarat?
- Megismerhető-e a világ?
- Hol "lakik" isten?
Ezekre a kérdésekre sokszor vallások adnak választ, így a vallásokat is felfoghatjuk speciális filozófiai elméletekként. Ha megválaszoljuk valahogy ezeket a kérdéseket, az már definiál egyfajta vallást.
Ő tud.
Ő tudja, hogy tud.
Ő tudja, hogy tudja, hogy tud.
...
Milyen akkor egy második szintű filozófia? Egy második szintű filozófia gyakran az első szintűekről tesz fel kérdéseket: tulajdonképpen az elsőszintű filozófiák metafilozófiája. Itt már inkább olyan kérdésekkel találkozhatunk, mint például:
- Mit jelent az, hogy élet, lélek, isten, érzékelés, halál utáni élet?
- Mit jelent bizonyítani, kérdezni, gondolkodni?
- Mit jelent, ha megtapasztalunk valamit?
- Mit jelent az, hogy "Mit jelent?"?
A második szintű filozófia az első szintűnek kicsit olyan, mint a Gödel által elindított vizsgálódások (pl.: ez és ez) a formális rendszereknek. Matematikában járatos olvasóim itt bizonyára beleköthetnek az analógiába, de nem baj. :)
Miről is van szó? Ha felépítünk egy filozófiai elméletet, azt általában szavakkal tesszük. A második szintű vizsgálódás során arra kényszerítjük az első szintű filozófiát, hogy határozza meg a felépítéséhez használt szavakat. Ez lehetetlen. Szavakkal nem lehet minden szót meghatározni anélkül, hogy a saját farkába harapó kígyó problémájába ne ütköznénk.
Ezt a problémát kiküszöbölhetjük, ha a szavak szintjéről kimozdulunk a fizikai világ szintjére. De itt is van buktató, mert mindjárt jön egy egy szinttel magasabban lévő filozófus és megkérdezi, hogy mi a valóság, mi az érzékelés.
Ha ezt kidumáljuk valahogy, akkor jön a következő szint: rákérdezhetünk gondolatainkra, érzéseinkre. És mikor már úgy véljük, mindent megmagyaráztunk, rájövünk, hogy egész idő alatt egy nyelv szavait használtuk, és az egész kezdődik előlről.
De az is ide tartozik, mikor a lelkes gyermek minden válaszra azzal a kérdéssel felel, hogy "Miért?". Vérmérséklettől függően a kérdésekkel bombázott ember vagy elhajtja a gyermeket, vagy lezárja a sort olyanokkal, mint például: "Mert isten így teremtette a világot!", vagy olyannal, hogy "Mert a nyúl szőrös, mégse borotválkozik!"-
A második szintű filozófia bevezetése magában hordozza egy végtelen létra veszélyét. Ugyanúgy, ahogy rákérdezhetünk az első szintű filozófia elemeire, rákérdezhetünk a második szintűéire is, sít.
Mászni vagy nem mászni -- ez itt a kérdés
Sokan sokfélék vagyunk. Néhányan váltogatják, melyik filozófiai létrán állnak, egyesek fel-le is mozognak, míg mások makacsul ragaszkodnak a jól bevált létrájuk jól bevált fokához. De egy dolgot erősen sejtek: a legtöbb ember áll valamilyen létrán.
A most indított gondolatmenetem egyik célja, hogy bemutassa, hogyan lett elegem a létramászásból, és miért jobb nekem a talajon. :)